A téma itt van az asztalomon már néhány napja, de címet nem találtam neki. Tegnap este a klubban barátnőmmel többször felmerült: kérdezi valaki? Akkor válaszul, most pedig ez lesz a téma!

Ez a blogbejegyzés rólam fog szólni.

Na, gondolhatod, fény derül rá, hogy a történetek kitaláltak, pedig neked, olvasónak édes mindegy, hogy megtörténtek-e vagy sem, vagy hogy velem és valójában. Azért írom a blogot, hogy hatást váltson ki benned, elgondolkozz saját magadon, hogy közelebb kerülj magadhoz akár azáltal, hogy elhatárolódsz, vagy észreveszed, szexről olvasni is szórakoztató. Kikapcsol, kíváncsivá tesz, kedvet csinál. Kinek mi.

Legutóbbi bejegyzésben kerestem az egyik történetet, hogy belinkeljem, és megint magamba feledkeztem. Hehe. Én is szeretem olvasni a swingerblogot... Ahogy lapozok látom, hogy már két éve jellemzően kettesben vagyok a klubban. Azt, hogy ritkán járok, azt tudom magamtól is. Sokkal jobban izgat, hogy időt és energiát nem kímélve inkább valamit tanuljak, kicsit közelebb kerüljek magamhoz, most éppen nem testi élményeken keresztül. Az önismeret útja az is, ha mondjuk megcélzod, hogy lefutod a maratont, vegetáriánus leszel, belemerülsz a szakterületed egy olyan részébe, amiben fehér foltokat látsz vagy gyakorlatiasabb példát hozva, felépítsz valamit. És az is, amit esetemben láthattál: a saját szexualitásomat ismerem meg.

A párkapcsolat kérdése régóta izgat. Mert mi értelme van pontosan, miért van rá szükség?

Akiknek volt hosszabb párkapcsolata már, vagy látott másokat hosszabb párkapcsolatban, tudja, hogy a kezdeti fellángolás folyamatos fenntartására kivételes esetekben lehetséges, akkor is hullámvölgyekkel szabdalva. Nekem is voltak izgalmas kalandjaim, amik mondjuk kibírtak több alkalmat is és persze tudom, hogy nem a teljes képet kaptam a tagról / tagokról, de úgy éreztem, hogy bármit rejthetne mélyebben, annyira vonzó a megismert része, hogy szívesen megadnám magam neki. Erre alapozni egy kapcsolatot badarság lenne. Nyilvánvalóan. Szerencsére valamelyikünk mindig megállította a történetet.

Igyekeztem megfigyelni, hogy milyen pasikra indulok ösztönösen.

Okos. Magabiztos. Figyelmes. - Ezek az alapok. Nagyon nagy dumásnak kell lennie és jó csajozónak, aki úgymond ért a nők nyelvén, nyilván, hiszen máskülönben nem jut el hozzám. Tudom, hogy ezek ilyen női sztereotípiák és semmi konkrétum. Nem is lehet tovább jutni velük, így maradnak az érzelmek. (Erre kellett a kamaszos lángolós tapasztalat.) Egy tapodtat sem haladtam egyről a kettőre. Mivel eleve, ha belezúgtam valakibe, akkor a kizúgás taktikája is megvolt - volt idő, amikor praktikus okokból nem akartam párkapcsolatot -, miszerint azt figyelem, ami nem tetszik benne. Annyi nem lett az elvárásaim között, hogy megtelt a padlás. Jól be is zártam. Mert ez sem működik.

Van ez az ezoduma, hogy ha szereted a társad, akkor elfogadod olyannak, amilyen. Nyilván nőknek szól és sokan beleesnek ebbe a csapdába... Ha működne, akkor gyakorlatilag bárkivel építhetnék párkapcsolatot, mert mindenkit szeretek, mindenkit elfogadok. Igaz, egy bizonyos távolságból, mert ezen túl vannak szokások és dolgok, amikkel szeretet ide, elfogadás oda, képtelenség egy légtérben létezni, ezeket fel kell tudni ismerni idejekorán, ahogy azokat is, amikkel lehet. Hideg fejjel, szeretettől függetlenül, hiszen nem kérdés, hogy ezek jó témák lesznek majd később veszekedésekhez - aztán békülősszexhez, jó esetben.

Nekem miért lenne jó egy párkapcsolat? Gyerek projekt pipa. Szexet megoldom, ha kell. Ahogy a problémáimat is. Nem kell megerősítés a döntéseimhez. Nem kell biztatás, hogy tegyek meg valamit, ha akarok. Sem dicséret. Az életem kerek, a hiányosságaival együtt. Örülök az esőnek, a napsütésnek, ha valami szép és annak is, ha valami nem oké, akkor legalább van mivel elfoglalni magam, amíg megoldom. Békében élek magammal és mivel mindenben magamat látom tükröződni... Ahhha. Lehet, hogy itt lesz a megoldás. Jó lenne magamat látni a másikban, meglátni azt, amiben különbözik és megmutatni, amiben én különbözök és így lenni teljesnek.

Lehet, hogy ez gondolat neked már megvolt, főleg, ha férfi vagy, de én most jöttem rá.

Tudod hányszor hallottam pasiktól, hogy mit néznek egy nőben? És hogyan? Mert nem csak a szexuális igényeink különböznek. A férfinak a szex lételeme, a felszabaduló tesztoszteron készteti további cselekvésre és menetelésre az életben, míg velünk, nőkkel a felszabaduló ösztrogén elhiteti, hogy a puncink simogatása közben a lelkünket dédelgetik... Erről később írok. Szóval lassan állt össze a kép, de legalább összeállt. Mert míg mi nők eljutunk addig, hogy okos, magabiztos és figyelmes legyen a férfi és aztán gyorsan az érzéseinkre hagyatkozunk - így vagyunk összerakva, szóval ez nem hiba - addig a férfiak, tudják, hogy mit keresnek. Hogy a nő azt a felüket képviselje, amit ők nem tudnak megvalósítani, de attól még a részük. Gyakorlatiasan. (Cáfolj meg, ha nem így van!)

"Legyen valami célja, hogy miért él, hogy tudjak mihez tartani, ne csak a ruha és a köröm érdekelje."

"Nem tanul... Mihez akar kezdeni magával hosszútávon?"

"Legyen olyan munkája, hogy ha valami velem van, akkor se dőljön össze az életünk."

"Szeresse a gyerekeket." (Ez fontos a férfiaknak! Érzelmesek és érzékenyek! Nem szabad bedőlni a nyomorult mainstreamnek sem az őrültebb feministáknak.)

"Legyen házias, tudjon otthont teremteni."

"Kinézzen úgy, hogy büszkén állíthassam magam mellé, ha meg kell jelenni valahol." (Ez jelentheti a szolizott fehérszőkéttől a tiszta rendesen keresztül az ápolt elegánsig bármit.)

...

Én nem tudom adni a védelemre szoruló karaktert, amit ösztönösen keres a férfi és a túlságosan gyámolításra szoruló erősebbik nem sem vonz. Szerencsére vannak, akik túllépnek az első, ösztönös impulzuson, ha párválasztásról van szó.

Külcsín mellé belbecs is legyen. Ahogy belbecs mellé kell a külcsín.

Mert nem mindent tudunk egymagunk vállalni, akár férfiről, akár nőről van szó. És nem is vagyunk képesek mindent vállalni.

Facebookon jelölj be! És ez nem opció! Kötelező! ;-)