Tőlem.

Az egyik találkozni akar, mert érdekli a Halassy Andi. Kiemeli, hogy 'A' Halassy Andi. És hogy 'érdekli'. Ez a nyomatékosítás sokat elmond nekem, a rutinosnak… Ha érdekelném, akkor a tetteiből is látszana, beszélgetne velem, kérdezne, mesélne. Ez a ’TE érdekelsz’ duma olyan gyerekes, olyan ’de tényleg, tényleg becsszó’ íze van. Mivel hónapok óta kitartó, hiába mondom, hogy párkapcsolatom van, hiába a mindenkinek felajánlott találkozási pontok lehetősége, ragaszkodik ahhoz, hogy kettesben. Kitartása figyelemreméltó. Bár minden jel azt mutatja, hogy annyira azért nem érdeklem, csak egyszerűen könnyűvérűnek tart. Kíváncsiságból továbblépek. Persze tudom, ha mégis találkoznánk legfeljebb egy jót szórakozom majd, ahogy nem találunk semmilyen témát, vagy elkezd kérdéseket feltenni, ilyen interjúszerűen, amire vagy válaszolok, vagy nem, attól függően, hogy mit akarok egy vadidegennel megosztani. Vannak ’tesztjeim’, amiken át kell menni egy találkozóhoz. Ezek működtek minden egyes esetben, akkor is, amikor megszegtem ezen magamnak állított saját szabályaimat. Szóval továbblépek egy pontot a tesztben és már hangosan nevetek a gép előtt, amikor kiderül, hogy tényleg nem érdekeltem. Elejtek egy kósza gondolatot, hogy akkor oké, egy kávé belefér, de abban a pillanatban megfutamodik.

A másik telefont akar venni nekem, hogy elérhető legyek számára bármikor, ha már nem adom meg a számomat. De meg nem teszi.

Egy bizonyos típusú férfi csak kapni akar, adni nem. Velük nekem nincsen dolgom.

A harmadik őszinte akar lenni. „… én más vagyok.” ejti el könnyedén egy beszélgetés közben, szinte mellékesen, nekem. Nekem, Andinak, egy nőnek, valakinek, akit közel akar engedni magához. Nekem, a személyem miatt, mert bízik bennem annyira néhány találkozás után, hogy megossza: a saját neméhez vonzódik. Nem a Halassy Andinak. Talán nem is mondana neki semmit a vezetéknevem, talán a blogom címe sem. Fénysebességgel kerül közel a szívemhez.

A negyedik is villámcsapásként került az életembe és legutóbb arról akart meggyőzni, hogy a térdelve szopás megalázó. Nem érdekli, hogy szeretem. Nem érdeklik az érveim. Nem érdekli az egyszerű tény, hogy akarom. Keményfejű. Én meg könnyed. Ha nem, nem. Elengedem a témát. Tényleg, tényleg, becsszó! ;-)

Annyira, hogy amikor kedvesen egymást fürdetjük és én játékosan a habos cickóimmal mosdatom meg, egyre lejjebb ereszkedve, hogy a farkát a melleim közé vegyem... Térdre érek, felnézek rá és ahogy összeakad a tekintetünk ugrik be, hogy ez a perspektíva egyetlen szituban tárult eddig elém… „Nem terveztem! De milyen jól jön ki, hm?” Megfogom zuhanyt tartó kezét, gyengéden letusolom a habot a már ágaskodó farkáról. Aha, jelek szerint mégsem annyira megalázó a helyzet. Kezemet a csípőjére teszem jelezve, hogy én maradnék, és megint felnézek rá. Nem akarok semmi olyat tenni, ami neki kényelmetlen, hiába az álló farok, most nem elég. Kérdő tekintetemre mosoly a válasz. Ez engedély. Csak a makkját kapom be és megszívom, olyan keménynek akarom, ahogy én szeretem, aztán játszom vele kedvemre. Kényelmes helyzet, könnyen csúszik bármilyen mélyre. Eleinte a hátamhoz tartja a rózsát, hogy rám folyjék a meleg víz, aztán leengedi a kezét a teste mellé. Térdelésből közben terpeszbe csúszom, a lábam között átcsobogó meleg víz simogatja a puncimat. Hej, ez nem volt tervben, de maradhat! Kényelmes pozíció, érzem, hogy nem fogok elzsibbadni. Végigsimítok a combján, várom, keresem a remegést a lábában, ami jelzi, hogy jólesik neki és egyben azt is, hogy nem bírja már sokáig, de eddig nem jutunk el. Mély sóhajait egy „Jaj, Andika!” szakítja meg, megfog és felemel. „Nem volt megalázó!” közli röviden.

Csajszik erre tovább!

Pasik erre katt!

Szexuláisan nyitottak és érdeklődők - tehát mindenki! :-) Erre tovább!

Facen jelölj bátran...